..akarni meg az ágyban, mint tudjuk. amúgy minden ok, asszem vagy mi!?...=)

talán azért nem írok, mert nincs gáz.. vagyis van dehát amikro jó is, akkor a gáz is ekvesebb.. nyehehehe..

nem kell depizni, fölösleges... amúgysincs miért, hiszen mienkééé a viláááág!!! =D

most írtam ide valamit, de rájöttem, hogy nem teszem mégse.. mert nem lenne helyén való.

ezvan.sprite. =)

miért van az, h mindig oankor kapok kedvet a bloghoz, amikor szar a kedvem? :S
mondjuk nemk ifejezetten szar, csak olyan semmilyen... amikor csomó-csomó gyermeteg dolgom lenne. meg persze fontos is. és mégse teszem, mert szar, nyál, depis zenét hallgatok és jönnek a csöpögös könyfettik ésésésés... mégis...

bahh.. hess, hess.

szóval fej a fejjel. xD

najó ez nem megy.

irány pszichoházidogát nézni. talán. >,<

előfordul, h  hiányzik vki. nincs veled, és rossz nélküle... és olyan, h hiányzik vmi? de nem tudod mi? akkor nem tudod megszemélyesíteni, csak csatolod valamihez. rettegéshez. fájdalomhoz. ebből lesznek a fóbiák.amik meg alaptalanok. alaktalanok is.

azt hiszem nem filozófálgatok tovább. megyek hallgatni. zenét. emlékezz rám..

hát.. kis melankólia lett úrrá rajtam...

nagyrészt emiatt a szám miatt... eléggé kikészültem.

nos, történtek egyszer régen, messzi-messzi csodaországban egy csodalánnyal, aki mert még álmodni... ez a lány, találkozott egy fiúval... akiről nem tudott sokat. de látta már itt-ott. csak úgy bizsergett köztük a levegő, nem szóltak még soha egymáshoz.. mikor történt egyzser, hogy meseszép csodaországban party készült. ezen a bulin ők ketten találkoztak. alig beszéltek, mesesrác eltűnt... de meselány megtudta számát és két nappal később, szintén eme party helyen, felhívta. és a mesesrác jött. nem egyedül, de ott volt.. néha eltűnt, de mikor meselány menni készült végképp haza, a srác elkapta, magához húzta.. és megszűnt létezni körülöttük minden. a zene, a ritmus, és ők ketten léteztek. a meselányátfonta a mesesrác nyakát, és egyszerre ringatóztak a zenére... a világ nem létezett, csak a mesebelicsók, mesebeli életekkel...
..aztán kocsibaszálltak, mesebarátaikkal, 4-en. elmentek mesesráchoz kávézni.. és hazavitték meselányt és barátnőjét. és mesesrác mondott valamit meselánynak.....
ami azt bizonyította, hogy a meseösszetört és a kocsibúgása feldördült, a lány gyermeteg kacagása kitöltötte a teret...

a srác neve lepergett, a meselányé a lap aljáról leégett....

Lassan elhagyom a várost. A megyét. Az országot. Nem sokáig, de mégis.. A Karnevál. Tavaly is voltam. Fantasztikus.

Lenne.

Reméljük, hogy szerencsésen odaérünk, ha nem, akkor.. Remélem mindenki tudja, hogy szeretem... Olyan fura érzés van bennem. Valami rossz. Nem tudom, nem szoktam előre érezni nagyon az ilyen dolgokat.. Remélem csak érzék csalódás. De akkoris.. Leheletnyi félelem megfűszerezve bizonytalansággal. Lehet, hogy más váltja ki. Már rossz.

..és még midnig nem hívott..

'Csak feküdni úgy, hogy nekem dől. és hallgatni. KÖzben simogatni. Ez a világ. Minden. Megérinteni, végig húzni ujjaimat a haján, a kezén... Két napja nem hallottam felőle. És hiányzik. Kúrvárakibaszottul hiányzik. Szeretném megölelni. Megérinteni.. de a szagával is beérném. Csak beleszippantani a nekem oly kedves illatba... Utána adni neki az enyémből és elvarázsolni. Megkapni. Közel tudni. Nagyon közel. Olyan közel, ahogy más soha nem kerülhet. Hozzásimulni és belesóhajtani a fülébe. Látni, ahogy kezem után nyúl, és belesimul tenyerembe. Megpuszilni. Agyon csókolni. Szétnyalni az egész testét. Fentről le. Minden kis apró centimétert. Milimétert. Fogaim közé venni alsóajkát és óvatosan megszívni. Akarok. Kell. Azonnal. Vagy soha. A szenvedély, ami köztünk ég... Ahogy megfeszül nyakadon az ér. Kidagad és belenyögsz arcomba.

Aztán minden abba marad. Hirtelen... és felébredek.'

szeretném szeretni.. de más szereti. ő nem szeret mást. de engem se. még.

baszdmeg tok sokat írtam és elveszett..

jaaa....

.

.

.

..

nem veszett el csak lecsúszott... má megijedtem vázze..

ennél sokkal, de sokkal, de sokkal lejebb volt, csak kitörlödtem a sok üres sort... de csak mert. amúgy úgy lett volna igazi ha hagyom!!!!

kéremszépen.. élek én.. viszont annyi beszámolóval tartoznék.. na mind1 a lényeg annyi, h a hétvégém baszottúl jól volt. :)) party... és remélhetőleg most pénteken is mászás lesz. lenne is társaság, hívtak csak el kell h engedjenek.. hát.. tegnapi fizikámon meg mai matekon múlik, h lesz-e egyáltalán kedvem.. nem hogy elengednek-e... :// remélem azért jól sikerültek..

suli.. DÖK-elnök választás van.. basszus elfeljtettem jelentkezni. vagyis nem figyeltem h meddig lehet, meg fejemből is kiment. pff...hülye vok, ez tény.!

tanárok megvannak, köszönik szépen.!!! tegnap vettem egy . vagyis kettő füzetet, na a lényeg, h Kókai Mester ragaszkodott a nagyalakú nem spirál füzethez. hát vettem. egy imosat. :Đ lol!!! :)
fekete és egy nagy halálfej az elején a hátán meg sok pici... tiszta jóóó X))

egyébként új 9-esek?... félelmetesek. fele nem tom minek képzeli magát, azt veszem észre megye a folyosón azok meg.. áhh.. szal gáz. asziszik most idejöttek gimibe és akrko övéké a suli??.. jó persze részben én is aszittem mikor odakerültem de az MÁS! :]]

most viszont megyek, mert mindjárt jön a balázssó és benne leszek!!! XĐĐ

ikszdé legyen veletek X))

hiányzik. nem, nem csak ő. mindeki, aki eddig jelentett is nekem vmit és már nincs körülöttem. már nem ölelhetem meg. nem adhatok neki puszit. azért, mert szeretem. nem úgy. csak nagyon. barátok, barátnők... az életeim. mind-mind az életem. amikor eltűntek, elvesztek, magukkal vittek egy darabot belőlem.. és ezért egyre nehezebben bízom meg akárkiben is.. egy új barát?.. és meddig? amíg meg nem ismer.......  kb... utána úgyis mindeki rájön, h mekkora egy kretén vagyok. nem tudom miért lettem hirtelen ilyen melankólikus... pillanat alatt jött.. és nem hessen el úgyanúgy..
hiányoznak. nem, nem csak ők. ő is.
nem vagyok önmagam mióta... tudom, h nem érdemlik meg, h ennyit szenvedjek miattuk... mert nem, nem és nem... az ilyenek nem barátok.. de ha nem barátok, akkor miért hiányoznak annyira? miért nézek rájuk, azt remélve, hogy hozzám szólnak? vmi kedveset s szépet... sőt, elég lenne ha csak odajönnének és megölelnének. szemmel követem, amit tudok.. de ez nekem nem elég.. nekem ők kellenek.... nekem ők a mindenem.. a második családom voltak.... és megint pityergek..... :((((